Egy kis történelem...

Nos, így közel egy hónap elteltével illene új bejegyzésekkel frissítenem ezt a jóvágású blogot, miután több forrásból is passzivitásomra való aktív utálásokkal megtűzdelt, irányzott verbális izgatásban volt részem .
(magyarul b@szogattak hogy lusta vagyok mint a kafferbivaly párzási időszak után :) )

Szóval, egy kis történelem...
A szóban forgó csehszlovák gyártású, Skoda 120L típusú gépjármű a hatodik születésnapom előtt három nappal, 1988 július 15.-én helyeződött forgalomba, miután édesapám aznap pontban délben 00013-as kilóméteróra állással valamint széles, elégedett mosollyal az arcán kigurult a csepeli Merkúr telephelyének kapuján, az akkor még gyárilag kávébarna színben (vagy tejeskávé, vagy kinek hogy) pompázó Skodálatossal.

• 1. kérdés: mikor van a születésnapom?
  
• 2. kérdés: mi történhetett a bizonyos első 13 km alatt?
• 3. kérdés: aznap reggel hány deci tejjel kanalaztam be a Süsü-s gabonapelyheimet? :)

A helyes megfejtők között az I. Arany Csapágy díj kerül kisorsolásra, általam dedikálva!
(2 kanna Shell 100as benzinért a sorsolás korrumpálható...)


Nade haladjunk.
Ezen időszak jelentős eseménye, a sajnálatos '89es baleset, amikor is egy illuminált állapotban lévő ezerkettes körlámpás redná-szökevényt hajtó "suhammer" jelölt egy piroslámpánál sikeresen úgy ötvennel telibevágta az akkor alig 1 éves családi autónk hátulját.

A baj nagyobb volt mint amit a képek sugallnak:
Váznyúlványok berogytak, a motor előrecsúszott 10-12 centit, ezáltal vitt magával mindent mint a piros hetes...egy szó mint száz, az autó TK lett...

A bürokrácia már akkor is bürokrácia volt, több hónapnyi levelezgetés, kérvényezés, asztalra csapkodás következett, már 1990et írtunk (igen-igen, már 8 éves voltam), mikor is megszületett a döntés.
A biztosító egy vadonat új, "cervenka apollo" névre hallgató színre fújt (ez már az utolsó szériás extra modellek, Rapidok, valamint az időközben hazánkba is megérkezett Favorit gyári színe volt) karosszériát hozatott egyenesen a gyárból, majd egy hét megfeszített legó után az autó régi-új formájában illetve színében pompázott.


Az elkövetkezendő időszak dokumentációja képek tekintetében igen hiányos, hirtelen csak egy családi kiránduláson készült fotót tudtam elővadászni, melynek tanulsága szerint egyrészt apu itt már felszerelte a lengyel piacon, hosszas alkudozás után megvásárolt borostyán sárga ködlámpákat, másrészt itt még komolyan hittem azon elképzelésemben, hogy a tökig felhúzott csíkos zokni és a feszülős kék naci a menő :)

Mialatt pörögtek az évek, Skodálatos jó kondijában hatalmas szerepe volt apu nagyon aprólékos és odaadó törődésének, valamint a fenti képen is látható, még '88-ban vásárolt fecskeparti garázsnak, amelynek a későbbiekben még fontos szerepe lesz.

Elérkeztünk a 2001-es évhez, két fontos mementó kapcsolódik ezen esztendőhöz. Egyrészt elballagtam (ami a blog témáját tekintve a kutyát se érdekli :) ), másrészt ez év tavaszán a családi autó szerepét átvette egy fiatal off-os kocsi, konkrétan egy ford mondeo.

Fejvakarás, sakkozás, családi kupaktanács, hogy legyen, mi legyen Skodálatos sorsa...hosszas vívódás után a család vezetőségének (T. Szülők) döntése értelmében (miután a friss jövevény vételi árának mindössze 10-12%-át képviselte a bordó kocsi akkori piaci értéke), az "öreg" a családban maradt, átruházván rám a jogot hogy használjam, viseljem gondját.
Eleinte így is cselekedtem, büszkeség (és balítélet :P) töltött el, mostam, karbantartottam, csajt vittem vele moziba (aztán haza) stb.

Igenám, de időközben a család életébe betört az internet...megtudtam hogy van Index Skoda Forum....megtudtam hogy van Skoda Klub...megtudtam hogy létezik olyan hogy "Skoda tuning".

Új időszámítás kezdődött...az elmém elborult... :)

(folyt. köv.)

Második...

Az első bejegyzésem végén szereplő afc linkem egy igencsak elhamarkodott lépés eredménye volt...gondoltam ha már ideböktem, én...magamtól...a saját blogomba...hát meghallgatom.
Hiba volt.
A belőlem előtörő érzések garmadáját a totalcaros Omm szavaival tudnám összegezni:
"összekármolommágám" :-)

Első...

Az elején kezdeném azzal, amit más a végére hagyna....hálaözön, avagy köszönet nyilvánítás :
Tehát...ezúton (is) szeretném megköszönni maybenek hogy rádöbbentett, 2010 januárjában igen komoly internet felhasználói hiányosságokkal rendelkezem, amelyek orvoslása nem tűr tovább halasztást! :-)
Köszönöm pusinak az apró tanácsokat, valamint azt hogy róla eszembe juthat a számomra oly kedves rílgud nóta a Salt N Pepa előadásában!
Végül de nem utolsó sorban, nagy köszönet perko barátomnak aki nagyon nagy mértékben járult hozzá ezen blog alapjainak lefektetéséhez!

Elképzeléseimet egyre jobban fedi a blog arculata, később itt-ott próbálok (na ez nagyképű volt, szóval perko próbálni fog) változtatni a még vonzóbb és pofásabb külső megjelenés érdekében. Ha időközben valami elcsúszna, akkor én kontárkodtam bele :)

U.i.: A félreértések elkerülése végett, a  blog fejlécének háttérszíne azért fekete mert tetszik...a bordó kocsit se nem siratjuk, se nem temetjük, él és virul. Továbbá nincs semmi gond a lelkem feltételezett sötét oldalával sem, sőt néhai magányomban még afc "dalokat" sem hallgatok bezárkozva a szobámban. :)
Inkább hörögjenek a weberek... :)